A hazai sajtszentháromság oszlopos tagjanának általam készített verzióját mutatnám be.

Nincs az a hely vagy helyzet, mikor sajtról van szó, hogy ne kerüljön elő a parenyica. Ma magyarországon, ha nincs a sajtosnál parenyica, az kvázi nem is sajtos. Mondhatnánk azt is, hogy a magyar ember sajtja a parenyica. Holott ez alapjában véve eredetvédett szlovák rövid érlelésű sajt, amit régebben juhtejből készítettek, mára azonban a tehéntejes változat terjedt el. A sajt neve a szlovák parený szóból ered, amelynek jelentése: gőzölt. Tehát amikor parenyicát készítünk, akkor parenyica jellegű sajtot készítünk. Jellegzetessége feltekercselt szalagsajtosságából adódik, illetve, hogy legjobban füstölt változatban kedvelik hazánk legnépszerűbb - szlovák eredetű - sajtját. Kissé szárazkás, rostos-szálkás állaga készítési sajátosságából adódik, ebből fakad jellegzetes íze is.

Szereted a sajtot? 

Szeretnéd megtudni, hogyan készül?

Nem volt lehetőséged még kipróbálni magad sajtkészítőként? 

Akkor TE vagy az emberünk!

Szeretettel várják a kedves érdeklődőket a Bourbon Kreatív Élmény Konyhában! Amennyiben érdekel a sajtkészítés, vagy csak kíváncsi vagy, akkor ott a helyed! Egyszerűen, érthetően, praktikusan!

Ahogy a címből sejthető, egyik kedvencem, a mozzarella kerül terítékre. Megmutatom lépésről-lépésre hogyan készül, aztán “helyzetbe hozom” a sajtot egy finom recepttel. 

Igyekeztem úgy készíteni ezt az összeállítást, hogy fotókkal is illusztráljam a sajt készítését – remélem használható lesz!

Szóval: a mozzarella egy itáliai eredetű sajt, ismereteink szerint az 1200-as években készülhetett először, Campania és Lazio tartományból származik, háziasított bivaly tejéből készül és nemzetközi védjegyoltalom alatt áll. Ez az eredeti „Mozzarella di Bufala”, ami egy gyúrt sajt, nincs érlelve, sem ízesítve, sem tartósítva. Ha tehéntejből készítik, akkor „Fiori di Latte” a neve és “mozzarella jellegű sajt”-ként aposztrofálják.

Kis hazánk fejlődő gasztronómiai csodavilágában az utóbbit tekinti a többség mozzarellának, amivel alapjában véve akkora baj nincs, egészen addig, míg a boltban kapható produktumok után nem kóstoltuk a bivalytejes eredetit, és aztán az otthon készült tehéntejes mozzarella jellegű sajtot.

A házi sajtkészítés remek lehetőség, mert tejből készíthetünk sajtot. Nem szeretnék senkit bántani, mert kivételek mindíg akadnak, de aki evett már igazi sajtot, és van vágya arra, hogy ezután is sajtot egyen, az szerintem maximum vészhelyzet esetén vesz boltban mondjuk mozzarellát. Számtalan szuper “teszt” született a mozzarellákról, amik általában kijelentik a dokumentált társas kóstolás végén, hogy egyébként amiket ízlelgettek, azok az eredetivel köszönőviszonyban sincsenek, vagy valamilyen módon minősítve egyszerűen csak rosszak. Persze nem szeretném senki izlését minősíteni, van akit ezek a dolgok egyátalán nem izgatnak, és nem is foglalkoztatnak. Akik viszont fogékonyak jó és finom ételekre, azokat érdekelheti a hivatalosan mozzarella jellegű sajt házi készítése. (Akinek van felesleges bivalyteje most azonnal jelentkezzen!!!) 

Mozzarella ungherese, ahogy én készítem.

Görög saláta, tzatziki, metaxa, olimpia, tengerpart, istenek, Odüsszeusz, Zorba, szirtaki,…és a feta sajt!!!

A feta sajt Görögország kincse és ma már mindenki sajtja. Feta sajtnak nevezett termékeket mindenhol kapni, bár az ingadozás a minőségek között eléggé nagy. Ha bármilyen saláta-összeállítás zöldségei között szerepel akár a legutolsó fajta krémfehér sajtnak nevezett rettenet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy görög salátát kapunk, mert a görög salátában van feta sajt – ha nincs, akkor nem görög a saláta. Innen nézve a feta jellegű sajtok odavarázsolnak mindenhová egy csipetnyi görögörszágot, visszahozzák a nyár hangulatát…

A feta a görög konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, nem csak salátát csinálnak belőle, hanem használják. Ezen mondjuk itthon is gondolkozhatnának…

Már az Odüsszeiában is szó esik róla, ami arra utal, hogy az antikvitás korában is készítették. Maga a “feta” szó jóval később keletkezett: az olasz fette, azaz szeletelt szóból, ami arra utal, hogy szeletelve, hordókban tárolták a sajtot. Eredetileg pasztőrizálatlan juhtejből készült – olyan edényekbe töltötték a tejet, amiben az előző napon fetát készítettek, így mindíg elegendő oltó állt a rendelkezésükre a tej megalvasztásához. Néha kecsketejet is adnak hozzá, ezt viszont szabályozzák: a 2002 óta eredettvédet feta sajt maximum 30% kecsketejet tartalmazhat. Ami nem Görögországban készül és esetleg tehéntejből is van az legfeljebb feta jellegű sajtnak nevezhető. A dolog lényegét tekintve ez nem baj, mert olyan klíma, olyan föld, olyan takarmány, olyan juhok, amik az eredeti feta sajthoz kellenek, alapvetően Görögországban van csak. Dániában mondjuk mások az adott feltételek, de a jelleg megmarad, és ezért feta jellegű sajt az a sajt.

Ezt a jelleget itthon is lehet produkálni, itt is egy recept, miszerint én hogy készítek feta jellegű sajtot!

A krémsajt egy közkedvelt eledel. Rengeteg fajtát lehet kapni, mégis, ha elkészítjük otthon, házilag TEJből a krémsajtunkat, akkor akár az a lehetőség is fennáll, hogy nem biztos, hogy még egyszer veszünk a boltban “krémsajtot”. Mert így semmiféle adalékanyag, maradvány, vegyszer, ízfokozó nem kerül az ételünkbe – és az életünkbe – ugyanakkor felfedezzük az igazi tejtermék, az igazi krémsajt ízét. A könnyű, krémes, kissé savanykás íz- és állag azonnal levesz a lábunkról, és rádöbbenünk, hogy eddig kimaradtunk valamiből! Nem is beszélve a rengeteg ízesítési lehetőségről! Ha kedvet kaptunk, és van lehetőségünk a hozzávalók beszerzésére, akkor kalandra fel! Íme a módszer, ahogy én készítem a krémsajtot, és egy recept is, amelyik az egyik kedvencem!

Nemsokára indul a SAJTMÁNIA blog!